Az esti sportok űzése közben és esti imák információ-megosztási fázisában a srácok többször jelezték, hogy szeretnék összemérni tudásukat egy – a kollégium keretein belül – megszervezett focibajnokságon.Örültem annak, hogy van még olyan területe az ifjúság szórakozásának, amihez nincs köze a mátrixnak, viszont annál több a sportnak! Kérésük nálam meghallgatásra talált, hiszen az előzetes felmérések azt mutatták, hogy több csapatra való játékos jelentkezne az eseményre.
Nekem nem volt sok dolgom, csak megszervezni a lebonyolítást, elkészíteni a kiírást és kiragasztani az ajtókra, illetve tájékoztatni az állományt a dologról. Megtaláltam azokat a kollégákat, akik segítségemre lesznek a levezetésben. Amellett, hogy az ő csoportjuk is indított csapatot (van, akié kettőt) Szűcs Zsolt, Fejér Péter és Fekete Tibor prefektusokra hárult a nehezebb feladat: sípot fújni a parázs meccseken.
Fekete tanár úr ráadásul vállalta azt is, hogy beszerzi a vándorkupát és az érmeket is elkészítteti!
Szeretném itt is megköszönni kedves kollégáimnak a támogatást és a lelkes segítséget!
A 15 mérkőzés a 8 hét alatt folyamatos készülődést, beszédtémát jelent a kollégium falai között. Szorosabb kötelékek szövődnek észrevétlenül a diákok között. Pörgős, nagy iramú összecsapásokban nagyon sok szép megoldást láthat az, aki megnézi a sportolókat. Bár időnként a tét és a küzdeni akarás miatt kissé paprikásabb a hangulat, de a végén mindenki gratulál a másiknak, hiszen a lényeg az, hogy fociztunk egy jót, jó volt együtt lenni. Azért használok többes szám első személyt, mert a prefektusoknak sincs megtiltva, hogy segítsék csapatukat. Én és Szűcs Zsolt kollégám amúgy is be szoktunk rendszeresen állni az esti sportok idején is focizni a diákokhoz.
Remélhetőleg - a vándorkupa nevéből következően - jövőre is megrendezhetjük ezt a sporteseményt és akkor is ennyire népszerű lesz az ifjúság körében!