A kollégiumi Verébavató keretében Danuti Márkó mintegy meglepetés produkcióként olvasta fel a megjelenteknek a rendezvény tiszteletére írt költeményét. Minthogy alkotása a kollégiumi kulisszák mögé enged betekintést úgy gondoltuk kár lenne, ha az íróasztal fiókjában maradna.

Megszólalt a csengő, ütött az óra,
Beindult az élet a kollégiumban.
Jó lenne még húzni, de nincs hova,
Jön Bécsi, a bot és kezdődik az ima.

Reggel a szentlélek, hálni jár belénk,
Azon töröm fejem, mi lesz ma az ebéd.
Szűzanya, őrangyal, mi lesz ma velem?
Az első óra Pintér és a történelem.

Reggeli után még szundikálnék netán,
De jön a pref és rendbe teszem szobám.
Sorakozó után értem meg végre,
Még az egyesét is tanulnom kéne.

A kimenő rövid, bezzeg az óra.
Ki kéne menni gyorsan a klotyóra.
Foglaltak a fülkék, könyörgőre fogom,
Ha nem sietek azonnal be... fogom a szám.

A studon szenvedek, tanulnom kellene,
Kezemben közben zümmög a ketyere.
A pref észrevesz, bújnom már nincs hova,
Holnaptól gyűlni fog az fák őszi lombja.

Ha vége az utolsó studnak, könyörgünk a prefektusoknak,
Mehessünk focizni, futni a lányoknak puszit dobni.
Itt vannak a lányok velük a két dada,
Hogy kilenc hónap után ne szülessen baba.

Villanyoltás után kezdődik az élet,
Telefon, laptop és mindenféle gépek,
Csodálatos módon új életre kélnek.
Sms, facebook, zsong a világháló,
Emeli a széket már az egész háló.

Véget ér a nóta, tudom van még hiba,
Akkor is a Szent Joe a világ legjobb kollégiuma.