"Jaj úgy élvezem én a strandot"
2016. november 07. írta: Ferencz György

"Jaj úgy élvezem én a strandot"

Fiaink az Aquaticumban jártak

2016. október 13-án Ferencz György prefektus egy maroknyi fiúcsapattal az Aquaticumba látogatott. Élményeit Ferencz György és Bodolai Dávid Martin osztotta meg velünk.

img_20161013_194359.jpg

2016.10.13-án csütörtökön valamivel 15 óra után 10 mindenre elszánt csúszdázni vágyó diákunk közeledett gyalogolva, halált megvető bátorsággal a debreceni Aquaticum Mediterrán Élményfürdő felé Ferencz György prefektus vezetésével. A kis társaság minden létező vízi alkalmatosságot kipróbált, amit csak lehetővé tett a kedvezményes belépő! Az óriás csőben versenyeztünk, a kamikaze csúszdán próbáltunk minél több vizet magunk előtt tolni, hogy a végén vigyorgó társakat jól befröcsköljük. Volt ott hullámzás, meg spontán uszikálás, pezsgőfürdőzés közben kellemes beszélgetés, nevetés, sztorizás. Megnéztük, hogy milyen az októberi estében a hőérzet azon a helyen, ahol az épületen kívülre nyúlik a medence. 3-4 órányi pancsolás után elégedetten (mutatják ezt a képen a magasra emelt hüvelykujjak) és kissé fáradtabban vettük az utunkat vissza a kollégium felé. Menet közben gyönyörködtünk a közeli szökőkútban, megtekintettük a 39. zászlóalj emlékművét a Leveles Csárda közelében. 21 óra környékén értünk "haza". Úgy gondolom, jó alkalom volt nekem is és a srácoknak is ez a program arra, hogy jobban megismerjük a másikat.  
Ferencz György prefektus

img_20161013_161414.jpg

A kollégiumból 15:10 körül indultunk, s gyalog a főtér felé vettük az irányt, egész jó idő volt, sütött a nap. Az úton nagyon jól szórakoztunk. Beszélgettünk tanár úrral különféle témákról és közben zenét is hallgatunk. 
Odaérve máris jött egy csodás probléma, Tomi bezárta az órám a szekrénybe. A kasszásnak kellett beavatkoznia. Átöltöztünk mind a tizenhárman és bementünk a belső részre, mindegyikünket meg csapta a nagy hőség. Nagyon jól esett a kinti hideg után. Ezután szétváltunk és mindenki ment a neki tetsző helyre. Én először Tamással és Dominikkal indultam meg a nagy csúszda felé. Felfutottunk.  Az első csúszás nagyon félelmetes volt mivel még nem tapasztaltuk meg, hogy hogyan kerülhetük el ezt-azt. A végénél meg is dobott és le nyeltem némi vizet.
Ezt követően Dominik, Tamás, Zoli, Jocó, Ádám és én bementünk a hullámmedencébe és el kezdtünk ökörködni, majd hamarosan csatlakozott tanár úr is, aki jókat nevetett azon, ahogy egymást hecceltük. Utána kicsit lecsillapodtunk és mindenki ment kicsit lazítani a különböző jakuzzikba.
Bementem egy barlangszerűségbe, ahol egyedül voltam és kicsit megpihentem, majd ekkor szembesültem a ténnyel, hogy az óra eltűnt a kezemről, amellyel az időt illetve a vásárolt termékek árát mérik a végén majd a fizetésnél. Pánikba estem és gyorsan kerestem egy dolgozót, hogy adjon tanácsot, hogy ilyenkor mi a teendő. Elmondta hogy két lehetőség van, 1. megtalálja valamelyik vendég és visszaadja, 2. nem találják meg és 5000-Ft-os pótdíjat kell fizetnem érte. Elkezdtem aggódni. Fél perc múlva oda jött hozzánk az egyik munkatársa és mondta neki, hogy talált az egyik vendég egy leszakadt órát...
Utána csináltam pár képet meg videót, megkerestem tanár úrékat és elmeséltem a történteket. Megint elkezdtünk Jocóékkal hülyülni és csúszdázni, majd mentünk egy versenyt hogy ki tud hamarabb leérni a csúszdán, Zoli volt a leggyorsabb (12,55 mp).
Összességében én nagyon jól éreztem magam. Hatalmas élmény volt, pár év múlva jó lesz fel idézni hogy volt egy ilyen alkalom is. A társaság is nagyon jó volt.
Ha még lesz ilyen alkalom 100%, hogy jelentkezni fogok.

Bodolai Dávid Martin

A bejegyzés trackback címe:

https://koll-lektor.blog.hu/api/trackback/id/tr5811941427

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.