Amióta beleszerettem a túrázásba, abba, hogy gyönyörű helyeken járhatom az országomat, jóakaratú emberekkel találkozhatom, friss levegőt szívhatok, különleges természeti jelenségeket figyelhetek meg, feltöltődik lelkem, kikapcsol az agyam... Ferencz György prefektus beszámolója az 2016. október 8-án megrendezett túráról.
Testemnek kellemes sportélmény szerzek, és férfiként jólesően konstatálom, ha egy hosszabb, embert próbáló szakaszt teljesítek, illetve gyűjtővé válva sorra „pipálhatom ki” a hátam mögé kényszerített kilométereket, zsebelhetem be a kitűzőket, okleveleket. Aztán, ott van még az, hogy átadhatom magam annak az érzésnek, hogy én bizony adok esélyt az életnek, hogy történjen, hogy élményekkel gazdagítson és nem a mátrixban keresek impulzusokat. Nos, azóta ezt szeretném megosztani a fiatalsággal is, akikkel – hála Istennek munkám miatt törődnöm kell. Kiváló alkalom ez arra, hogy jobban megismerkedjünk és megismerkedjenek egymással is, csodaszép hazánkkal, az Isten adta ajándékkal, a gyönyörű természettel.
Előbb egy 3 napos túrát terveztem velük a Budai-, Pilis-, Visegrádi-hegységen keresztül a Börzsönyig, amit a pálosok szervezésében teljesíthettünk volna 35+35+7 km-ben, lelkigyakorlattal egybefűzve, azonban nem akadt valami sok jelentkező, sajnos. Elgondolkodtam… Talán a táv rémisztette el őket, talán a kirándulással járó költségek, ezért esett a választásom – miután kútba esett a kárpátaljai utazás is – egy közelebb eső, olcsóbb, kevésbé grandiózus eseményre. A Bükkbe hirdettek egy 38 km-es sétát. Az utazási költség is sokkal olcsóbbra jött ki. Sokkal több jelentkezőm ezúttal sem volt! Végül két diákom tartott velem: Hutóczki Péter Zsombor – akinek a beszámolóját megtekintheti a kedves olvasó – és Krokavecz József Balázs – kinek a profi fotókat köszönhetjük. Mindketten a Szent József Gimnázium tanulói és a kollégiumban a csoportom tagjai. Úgy vagyok a szerény érdeklődéssel, hogy: itt van két kiváló srácom, akik majd toboroznak majd a következő alkalomra több cimborát.
Hogy hogyan jön a képbe Less Nándor neve? Egészen kivételes szülöttje nemzetünknek! Remélem, már ennyivel kedvet adtam ahhoz, hogy részletesebben utánanézzenek az olvasók az alábbi linken a névadónak, illetve a szervezet által létrehozott túraalkalmaknak.
Tehát! Az utazással szerencsénk volt, mert az iskolánkban nem csak én vagyok megszállott! A gazdasági osztályon dolgozó Nagy Erika kolléganőm felajánlotta, hogy elvisz minket, hiszen kisebb társasággal ő is betervezte ezt a kellemes hétvégi programot október 8-ra, illetve ő már visszatérő vendége a dolognak! Egyeztetés után 5.30-kor volt találka a koli sarkánál. A korai időpont ellenére jókedvű beszélgetés közepette érkeztünk meg a rajt helyszínére, Cserépfaluba, ahol a felkelő Nap köszöntött minket arany sugaraival.
A gyors regisztrációt követően megköszöntük a Jóistennek, hogy egy ilyen nagyszerű cselekmény előtt állhatunk, kértük, hogy egészségesen és sikeresen teljesíthessük a távot. Aztán pacsizás után elindultunk…Ahogyan jókedvűen elindultunk mi, úgy indult meg az anekdotázás is köztünk. Nemsokára a következő településen, Cserépváralján találtuk magunkat. A központban egy igényes emlékművel, amely a falu világháborúkban elesett hőseinek állít emléket.
Egy imával megköszöntük azt a helytállásukat, aminek eredményeképpen még magyar ifjú tud ma is fejet hajtani ősei előtt a Kárpát-medencében.
Ezután eljutottunk az első ellenőrző pontunkig, ami egy kaptárkő közelében volt elhelyezve. (Újra csak biztatni tudom az olvasókat, hogy utánanézzenek ennek a csodás geológiai képződménynek!)
A régiek nyomaira lépten-nyomon rábukkanhattunk. Több vár maradványa a környéken található a híres, szenzációs antropológiai lelőhellyel, Suba-lyukkal egyetemben, aminek névadója a híres betyár: Suba Mihály, aki itt tanyázott anno; illetve meghódítottuk egy kőbánya csúcsát is.
A frissítőpontok terülj-terülj asztalkámként működtek
A panoráma mindenütt fantasztikus volt
A fény-árnyék viszonyok lenyűgöző őszi játékának lehettünk tanúi számtalanszor, melyek isteni és természetes valóságához egyetlen impresszionista festő műve sem ér fel. S végül átélhettük a győztesek örömét!
