Idén jómagam már 5. alkalommal vettem részt a Doni Hősök Emléktúrán úgy, hogy most negyedszer kísértem rá diákokat is. A rendezvénysorozat azon katonáknak, munkaszolgálatosoknak állít emléket, akik 1942-43-ban a Szovjetunió területén kényszerültek súlyos harcok közepette a hazánkat megvédeni.

Politikai okokból a háború után hosszú évtizedeken keresztül tiltott volt erről a témáról beszélni, ha mégis akadt valaki, aki hivatalosan említést tett erről, az becsmérlő szavakkal illette ezeket a honvédeket.

Jásdi Balázs, a Magyar Tartalékosok Szövetsége Hagyományőrző Tagozatának vezetője 17 évvel ezelőtt negyedmagával indult első túrájára, hogy aktív teljesítménnyel adózzon nagyapáink emléke és küzdelmei előtt. Mostanra ez az eseménysorozat az ország 6 pontján kb. 400 résztvevővel zajlott. A menetoszlopokban aktív katonák, rendőrök, a büntetésvégrehajtásban dolgozó egyenruhások, nyugállományú vagy tartalékos katonák, hagyományőrzők, civilek, diákok találhatók.

Egy-egy országrész településein áthaladva az ott lévő katonai temetőknél, síroknál, emlékhelyeken, -műveknél, -tábláknál katonai díszelgés mellett koszorúznak, gyújtanak mécsest, adnak le díszsortüzet, hallgatják meg a trombitás, kürtös Takarodóját, éneklik a Himnuszt, Szózatot. Emlékeznek a helyiekkel, akik nem "kivezényelt tömegként", hanem együttérző lokálpatriótákként látogatják meg a ceremóniákat. Nagyon jó látni, ahogy iskolások, óvodások is jelen vannak egy-egy ilyen rendezvényen, hiszen fontos, hogy a közös múlt, őseink nagy tettei példaként növekedjék bennük, hogy kialakuljon és megerősödjön a nemzeti összetartozás, a hazaszeretet érzése a szívükben!

Az egészségünknek is kifejezetten jót tett a friss erdei hegyi levegőben való séta, ami javítja az állóképességet is. Országjárásnak is kiváló ez, mintegy honismereti kirándulás. Rendkívüli történelemórának is felfoghatjuk ezt a kirándulást, hiszen korabeli egyenruhákat, felszerelést, fegyverzetet foghatnak kezükbe a tanulók, beszélgethetnek a téma szakavatott ismerőivel, még huszárokkal is. Szolidaritást érezhettünk elődeinkkel a mínusz 20 Celsius fokos hidegben töltött idő alatt a túrafelszerelés egy részét cipelve a nagy hóban nehéz hegyi terepen haladva, pedig nekünk nem kellett harcolni és mindenhol meleg étel-ital és fekhely várt ránk a helyiek kedves vendégszeretete által. 

Az élmény különlegességét emelte, hogy egy működő malomban alhattunk Pálházán, Hollóházán a művelődési ház konditermében, Füzéren pedig szintén egy művelődési házban, de ott annak a színpadán! A polgármester tisztelt meg minket idegenvezetéssel a gyönyörűen felépített és a legapróbb részletekig szakértelemmel rekonstruált füzéri várban, ahová ingyenesen léphettünk be!

A társaság nagyon barátságos volt. Kellemesen elbeszélgettünk, olykor jókat énekeltünk, nevettünk!

Zilahi Zsolt, Krokavecz József és Szabó Sándor kollégisták eleddig csak szépeket mondtak nekem a túráról és biztos vagyok benne, hogy valóban jól érezték magukat. Talán a közösségi oldalon olvashatjuk majd valamelyikük élménybeszámolóját is.